RANDOM VII

https://mamusociety.wordpress.com/2025/03/04/random-vii-melypont-low-point/

RANDOM VII.

Mindenkinek előbb-utóbb eljön a mélypontnak nevezhető stádium, amit nem szívesen oszt meg másokkal, főleg azért nem, mert még nincs tudatában a saját mélypontjának. De később mégis egy-egy jelzés-, majd hosszú történetek formájában előtör belőle. El kell mondanunk egymásnak a szomorú történetet, a tragédiát, amit átéltünk és nem tudjuk megemészteni. A barátok, ismerősök részéről a reakció nyilván a mérhetetlen empátia, de mégis ezzel együtt egyfajta versengési formában nyilvánul meg ez az együttérzés. Meghalt apád? De anyád még él? Akkor még gyerek vagy, mert nekem már… Eltört a karod, de a barátodnak a lába is, sőt. Ezeknek a baráti empatikus megnyilvánulásoknak se szeri, se száma, a hangsúly mindig a szenvedő félre való licitálás. A kiállítás tárgyát a személyes mélypontok alkotják, mint kijelentések, az ún. empatikus párbeszédet pedig a művek közötti társalgás tölti ki. / Pető Hunor