Szemelvények a Windsori Egyetemi gyűjteményből - BESZÉLGETÉS A BESZÉD- ÉS SZÍNÉSZTECHNIKÁRÓL

BESZÉLGETÉS A BESZÉD- ÉS SZÍNÉSZTECHNIKÁRÓL

Rudolf Steiner és az antropozófia

Találkozó: Beszélgetés a beszélt szöveg próbafolyamatáról

Mielőtt elmentetek szünetre néhány diákkal személyesen beszélgettem. Szóba kerültek a beszélt szöveggel kapcsolatos próbák, amit néhány diákunknak nehézséget okozott. Amint elmentetek, úgy döntöttem elhalasztom a beszélgetést egészen mostanáig, amikor is tisztáznunk kell a lényeget, megtalálva a helyes nézőpontot, elkerülve a nehézségeket.

Woodie: Arra jöttem rá, hogy a beszélt szöveg gyakorlásakor és az összes folyamattal úgy kell haladni, ahogyan a próbafolyamathoz illik. Teljes erőből dolgozom, és abba kell hagynom a szerep gyakorlását, mert egyszerre nem tudok összpontosítani a beszédtechnikára és a karakter belső életére. Ha kétszer vagy háromszor végig csinálom és visszatérek a másik próbafolyamatra a rendezővel, ismét fel kell vennem a szerepet és akkor olyan finomságokat kapok vissza, amelyeket soha nem tapasztaltam.

John: Úgy tűnik, hogy amikor egy konkrét ötlettel állunk neki a szövegnek, ez egy technikai   szöveg gyakorlás. De arra kérnek minket, hogy menjük végig rajta teljes egészében és egész idő alatt jól artikuláljunk, de nem vagyunk képesek megcsinálni. Amikor a beszélt szöveget próbáljuk, akkor csak a beszélt szöveget érezzük. Úgy tűnik, nem tudjuk egyszerre mindkettőt megcsinálni.

M. Chekhov: Ez a kérdés könnyedén megválaszolható. Amikor egyedül végezzük a beszélt szöveggel a próbafolyamatot, akkor az ideális az, ha csak erre öszpontosítunk. Sokkal könnyebb, mintha a szereppel együtt gyakorolnánk. De ezek a gyakorlatok nagyon fontosak. Ez az egyik út a mi „szupertudatos” életünkhöz, és eredményre vezet. Amikor a beszélt szöveggel kapcsolatos próbára és a figyelemre kérünk, ez azt jelenti, hogy azt akarjuk, hogy ennek teljese ereje mentén a színész orgánuma kapjon valamit. Ez természetesen nehéz, de jó.

Ezen az úton haladva, megpróbáljuk elkapni azokat, csodálatos törvényszerűségeket, amelyek a beszélt szöveg módszertanából fakadnak. Megtesszük, amit csak lehetséges és helyes, ez az, ami fontos. Ez akkor lehetséges, ha feláldozod az elképzeléseket, ha a figyelmed a beszédre helyezed. Az én megközelítésem szerint nem fogsz tudni játszani, de erőfeszítést kell tenned a színészi játékba. Ez az a pont, amint mi keresünk.

Mind Mr. Shdanoff, mind az én próbáim hasonló szempontokat követnek: arra kérünk, hogy figyelj a pontos színészi játékra és próbálj jól beszélni, és nem fogjuk leállítani. A két dolog együtt jár – ez a mi célunk – és több, ha megpróbáljuk így, mintsem túl sokat foglalkozunk az egyikkel, vagy a másikkal. Hamarabb válnak eggyé, jobbá. A nézők követelni fogják, de ez függ a pszichológia állapottól, az időtől, a munkától, stb…

Miss Crowter: Rendszerint annál jobb a színészi játék, minél jobb a beszéd. Amikor ott vagyok egy próbán, érezned kell, hogy ott vagy és amikor te veszel részt rajta, érezned kell, hogy ott vagyok.

M. Chekhov: Amire gondolsz az teljesen valóságos – egy olyan próba alatta, amit Miss Crowter és a rendező egyszerre figyel meg. Meg kell próbálnod úgy próbálni, mintha a nézők előtt lennél, de a beszédre figyelve.

Néhányszor azt fogod érezni, hogy egyetlen dologra van szükségem. Mr. Shdanoffnak másikra, és Miss Crowternek is egy másikra – miközben úgy éled majd meg, mint egy áldozat. Ha ez így van, arra kérünk, emlékeztess minket erre, és talán javíthatunk a helyzeten. A te felelősséged elmondani a rendezőnek, hogy mit csinálsz a beszélt szöveg próbáján és ugyanígy Miss Crowternek, hogy mit csinálsz a színészi játék próbáján. Így nem lehet majd különbség a két nézőpont között. Nem szabad félnünk az ellentétektől, különben – ugyan nagyon jók – de csak gépek leszünk.

Peter: Azt gondolod, hogy a veled való közös munka során elérjük a jó eredményt?

G. Shdanoff: Egyértelmű, igen.

Miss Crowter: A beszéd a színészi játék „mögött” van. Ha két vagy három dolgot jól csinálunk, felkészültek leszünk a színészi játékra.

Woodie: Nem gondolom, hogy ezt a két dolgot össze tudnánk olvasztani annyi idő alatt, amennyink maradt. Talán később, meg tudjuk tenni, de erre az előadásra – úgy érzem – vagy az egyikkel vagy a másikkal tudunk foglalkozni. Ugyanakkor a jövőben a színésznek egy dolognál kell maradnia. Valahogy az előadás közeledtével fel kell hagynom az áldozatvállalással, mint színész és nem kutatni tovább, mint egy diák.

Sarah: Ha teljes erőnkből játszunk, a beszédünk is magától válik tisztábbá. Így, ha csak veled játszunk, és csak Miss Crowterrel próbálunk egyénileg, akkor ez a veled való munkában is megjelenik.

M. Chekhov: Ha csak a beszélt szöveg gyakorlásával foglalkozunk, akkor sokkal tovább jutunk. A pszichikai és fizikai nehézségek ellenére, előre fogunk jutni. Ezt az új módszert kell választanunk minden beszélt szöveg próbájához, mert az eredmény hamarabb érkezik meg, mintha két-három évet ezelőtt kezdtük volna is. Ezek a beszélt szöveg próbák nagyon zavarosak, mert most inkább a színésznek kellene jönnie, nem pedig a beszélt szöveg próbájának. Nem folytathatjuk ezt a típusú próbát – és ez egyre, egyre erősebben lesz jelen, ahol csak játszani fogod a darabot.

Egy ideig folytatnunk kell a beszélt szöveg próbáit, mert nagyon hasznosak. Az összes pszichológia és fizikai nehézség ellenére, tovább kell haladnunk. Minden beszélt szöveg próbához, ezt az új módszert kell választanunk. Olyan, mint az atmoszféránál: nem szabad mindent figyelmen kívül hagynod, hiszen az atmoszféra talaján mozogsz. Épp így, a beszédet is vedd alapnak: és akkor minden rendben lesz. Majdnem lehetetlen ugyanazt a célt elérni a színészi játék és a beszélt szöveg egyidejű próbájával. Azonban, soha ne add fel a színészi játékot vagy az arra való törekvést, hogy a színészi játék és a beszéd egyenlő legyen, viszont a beszédet vedd alapnak az ilyen próbáknál. Bizonyos erőfeszítéseket meg kell tenni, és ha megteszed, teljesen járhatóvá teszi neked az utat ahhoz, hogy minkettőt lásd. Azt állítom, hogy ma többet fogsz látni, holnap meg kevesebbet. Ha megpróbáljuk a nehézséget félretenni, az maga a halál, mert az könnyű. A kérdés az, hogy milyen erőfeszítéseket tegyünk a siker érdekében?

Lennie: Lehetséges, hogy újra találkozunk és megmutatod, hogy hogyan működik?

M. Chekhov: A nehézségeket nem lehet megvitatni, meglátjuk működik-e vagy sem.

Woodie: Azt gondolom, most meg kell állnunk, de neked nem; mint ahogy te vagy a rendező, mi pedig nem.

Lousie: Ennek a kettőnek a kombinációja borzasztóan nehéz. Ha tényleg belemerülsz a beszélt szöveg technikájába, az egy másik út ahhoz, hogy elérd, amit akarsz – teljesen más módszer ahhoz a kívánt eredményhez, amit el akarsz érni.

RUDOLF STEINER ÉS AZ ANTROPOZÓFIA

M. Chekhov: Ha dr. Steiner módszerét nézed, amit nekünk adott és nem szubjektíven nézed, hanem objektíven,  akkor egy „kozmikus” gesztust fogsz látni. Ha azt nézed, ami az én „módszerem” (ami nem ténylegesen az enyém, mégis az az erősfeszítésem, hogy a szakmánkat olyan dologhoz igazítsam, amiben eléggé hiszek), ez egy nagy „kozmikus” lélek, amit magunkévá kell tennünk.

Rudolf Steiner egyik tanítványa vagyok, mint ahogy Miss Crowter is, és ha a módszerünket nézed, ugyanazt a gesztusokat fogod látni mögöttük. Filozófiailag, csak egyetlen cél van, de a mi utunk egyáltalán nem különbözik, vagy ellentétes ezzel. Ez csak azért van így, mert még gyermekek vagyunk ezen a hosszú, nehéz úton; de meg kell értenünk, hogy ez az egyetlen cél, amely felé haladunk.

Ebből a filozófiai szempontból nincs ellentét. Ha így beszélünk (szólalunk meg), amit dr. Steines kifejtett a beszédtechnikája módszerében, és ebből a ritmikus megközelítésből játszunk – találkozni fogunk a beszéddel és a játékkal – mindezek felett ott lesz dr. Steiner mérhetetlen kozmikus tudatossága.

Ez az én célom, kapcsolódjak ehhez a mérhetetlen erőhöz, fényhez és bölcsességhez – ott nincs gyengeség. Természetesen, mindenki hatalmas erőt szeretne, de az emberek néha eltévednek. És ha már tettem erőfeszítéset, hogy megtaláljam az új utat, talán tévedtünk, de megpróbáljuk eljuttatni hozzád ezt a bizonyos fényt és meghívunk, hogy gyere velünk tovább, filozófiailag, bár az elején nehézségekbe ütközhetünk. Ha a filozófiai utat választod, meg fogod látni, hogy a beszéd és a színészi játék egy dolog. Talán újra találkozunk és meglátjuk mi lett az eredménye.

Dorothy Elmhirst: Azon tűnődöm, hogy a beszéd ilyen megközelítésekor az illúziók talaján járunk-e: mindannyian annyira hozzászoktunk a saját hangunkhoz, hogy azt gondoljuk: jobb, mint amilyen. Egészen addig, amíg nem tudjuk elengedni és meghallani a saját hangunkat, illúziókat kergetünk. Ha ezen a módon figyelünk, az ember megérzi, hogy mennyire rossz a beszéd. Megdöbbentő, amint meghalljuk saját magunkat. Hajlamosak vagyunk túl könnyen ragaszkodni a saját hangunkhoz.

M. Chekhov: dr. Steinerről, el kell mondanom, hogy soha nem említettem dr. Steiner nevét nektek, habár tudjátok, hogy én Antropozofista vagyok már több mint 20 éve. Ha nem tudod eldönteni, hogy mi az Antopozófia, nem fogok bocsánatot kérni, hogy ehhez a valláshoz tartozom. Mi egyediek vagyunk. Látsz engem és a munkám, látod, amit neked próbálok adni, és lehet saját véleményed rólam és dr. Steinerről, de ez nincs kapcsolatban az iskolával. Nem vagyok olyan gyáva, mint néhány antrophozófista barátunk, akik félnek azt mondani, hogy dr. Steiner csoportjához tartoznak. Nagyon büzske vagyok arra, hogy a mozgalomhoz tartozom, de soha nem fogok előírni semmit a tanulóimnak az Antropozófia kapcsán, mert dr. Steiner arra tanított minket, hogy soha senkinek se írjunk elő semmilyen ideát. Mindenekelőtt, szabadság. Abban a pillanatban, amikor megpróbálsz meggyőzni valakit, hogy kövesse dr. Steinert, akkor ártasz neki és az nem jó. Így én sem próbálok meggyőzni senkit a saját antropozófiai nézőpontomról és vallási meggyőződésemről.

Azt sem mondhatom, hogy épp úgy dolgozom a színházban, mint Reinhardt – akit nagyon tisztelek. Soha nem fogok azon az úton haladni, mert egy másikban hiszek, abban, amit dr. Steiner adott nekem, mint egy messzi, távoli fényt. Ennek semmi köze az Antropozófiai Tásaságoz. Ha kérdeznek, és mindig válaszolok. Soha nem fogom rejtegetni, de soha sem fogom előírni. Dr. Steiner, gyakran nevetett azokon az antropozofistákon, akit túl komolyan vették azt. Mindig úgy beszélt róluk, mint búbánatos hölgyekről. Tagadott minden olyan megközelítést, ami humor nélkül közelítette meg a művészetet vagy a tudományt.

Egyszóval komolyan meg kell próbálnunk követni dr. Steinert, de nem túl komolyan. Hibáznunk kell, nevetnünk kell, válaszolnunk kell vagy nem, ahogy akarjuk – szabadnak kell lennünk. Mindannyian átmentünk ilyen időszakon. Voltam túl komoly és utáltam mindenkit, Ez sok-sok évvel azelőtt volt, hogy megértettem volna, milyen hülye voltam, hogy mennyire kevéssé értettem meg a tanítást. Dr. Steiner nem felelős a mi kicsinyes antropozófiai örültségeinkért.

Ha újabb nehézség kerül elénk, ismét megbeszéljük. Hamarosan csökkentjük a mostani munkát és egy dologra koncentrálunk csak.